Elegánsan e névvel is szoktuk illetni az ásványi anyagokat, melyek szervezetünk számára fontosak. Mégis, melyek ezek az elemek, akár kémiai, akár biológiai valójukban is? Nos, szervezetünk számára - némi túlzással - szinte minden nem radioaktív kémiai elem fontos, kivéve talán a gázhalmazállapotúakat. Életfolyamatainkban fõleg fémes elemek (vas, nátrium, kalcium) vesznek részt, de nem egyszer találkozhatunk nem fémes mineráliákkal (szilícium, bór) vagy éppen a hétköznapi életben gázként ismert klór vagy fluor sem nélkülözhetetlen.
Néha viszont egészen meglepõ, inkább mérgezõ tulajdonságaikról ismert elemeket is felfedezhetünk a listán: ki gondolná, hogy higanyra, kadmiumra, arzénra éppúgy szükségünk van, mint ólomra vagy éppen rézre. De nem kivételek a furcsaságok listáján a nemesfémek sem: az ezüst és az arany feltételezhetõen szerepel bizonyos anyagcsere-folyamatokban.
A fentiek - no és persze a táplálkozástudományi kutatások alapján is - elmondhatjuk, hogy az ásványi anyagok tulajdonképpen anyagcserénk minden fázisában, folyamatában szerephez jutnak. Fontos azt is ismerni, hogy egy-egy ásványi anyag általában több folyamatban is részt vesz.
Vegyük például a kalciumot! A csontok fõ építõanyaga, de találkozunk vele az idegi ingerületek vezetése, az izmok összehúzódása, és a szervezet sav-bázis egyensúlyának fenntartása kapcsán is. Az ásványi anyagok szerepe tehát igen sokrétû. Nézzük meg a legfontosabbakat!

 

Csontjaink vázának, végsõ soron a csontváznak felépítésében jó pár ásványi anyag részt vesz. A szakirodalomban gyakran titulálják õket strukturális elemeknek, hiszen csontokat, fogakat építenek fel. Mindenki tud példát hozni rájuk, hiszen kinek ne volna ismerõs a kalcium vagy a foszfor jelentõsége? Igen, valóban õk alkotják legnagyobbrészt a csontokat és a fog cementállományát, de ne feledkezzünk el a magnéziumról vagy éppen a kénrõl sem. Az állandó építõ-lebontó folyamatok révén nagyobb mennyiség ürül a szervezetünkbõl naponta, és természetesen egészségünk érdekében pótolni kell õket.

 

Egy másik érdekes anyag, a vas. Szerepe az oxigénszállításban közismert. E számunkra nagyon hasznos tulajdonságát két- és háromértékû ionos alakjának köszönheti. A vas a vörösvértestekben található hemoglobin nevû vegyületben lelhetõ fel, és amikor két vegyértékkel rendelkezik, könnyen köt magához egy oxigénmolekulát. Ilyen állapotában szép élénkpiros színû, ettõl lesz az artériás vér világospiros. Ha a sejtek között leadta oxigénjét, helyébe hármas kötéssel egy széndioxid molekulát köt meg, amitõl színe barnássá válik, így a vénás keringésben egészen sötétvörös vért láthatunk.
A vas részt vesz még az idegrendszer mûködésében és a szaporodásban, csecsemõ- és kisgyermekkorban a tanulás és az intelligencia fejlõdését alapvetõen meghatározza.

 

Az ásványi anyagok egyike-másika hormonális szabályozásunkban is részt vesz. Pajzsmirigyproblémákkal küszködõk rögtön rávágják, hogy persze, a jódra nekik nagyon fontos figyelni. A pajzsmirigy hormonjainak szintetizálásában a jód központi szerepet tölt be, hiányában nem is képzõdik a tironin és tirozin nevû hormon, melyek anyagcserénkben a szervezet energiafelhasználását és hõháztartását szabályozzák. Lehet, ezek után már meg sem lepõdünk, ha egy másik nagyon fontos hormonnál is találunk egy ásványi anyagot: az inzulin, amely a szénhidrátok felvételét, végsõ soron a sejtek energiaellátását biztosítja, cink nélkül elképzelhetetlen.

 

Bizony, néha az ásványi anyagok a vitaminok életébe is beleszólnak, de igaz ez fordítva is. A B12-vitamin egészen pontosan egy fémvegyület, kémiai nevén ciano-kobalamin. Jó logikájú olvasóink már ki is találták, hogy itt a kobalt játszik központi szerepet. A vitaminok viszont duplán is "meghálálják" ezt a kölcsönt, például a vas felszívódásánál, amelynél a C-vitamin segédkezik, a kalcium csontokba való beépülését pedig a D-vitamin mozdítja elõre.

 

Elérkeztünk végül ahhoz a kérdéshez is, hogy melyik elembõl mennyi is szükséges. Természetesen itt nem fogunk számadatokat felsorakoztatni, hiszen azt mindenki elolvashatja az adott ásványi anyag oldalán, sõt, személyre szabottan kiszámolhatja a vitaminszükséglet kalkulátorral. Ezek helyett inkább néhány fogalmi kérdést szeretnénk megvilágítani: mit nevezünk ásványi anyagnak, mit makro- és mit mikrolemnek vagy éppen nyomelemnek.

 

Ásványi anyagokon mennyiségre való kitétel nélkül minden olyan anyagot értünk, melyek energiát nem szolgáltatnak, nem vitaminok (tehát nem szerves vegyületek), nem toxikusak (legalábbis szokásos mennyiségükben) a szervezet számára, viszont valamilyen mértékben szükségesek a zökkenõmenetes mûködéshez.
Makroelemen azt az ásványi anyagot értjük, amely szervezetünk számára naponta néhány száz milligramm vagy éppen néhány grammnyi mennyiségben szükséges. Ilyen elemek többek között a kalcium, a foszfor, a nátrium és a kálium.
Mikroelemnek nevezzük azt az ásványi anyagot, amelybõl naponta néhány milligrammra vagy még annál is kevesebbre van szükségünk. Ezek közül példaként emelhetõ ki a vas vagy a cink.
Nyomelemek azok a mikroelemek, amelyek valóban csak nyomokban fordulnak elõ a szervezetben, nem is kell õket mindennap felvenni. Nagyon sokszor a mikroelem és a nyomelem fogalma összemosódik. A szelén vagy az alumínium leginkább ezek közé sorolható.

 

Csak a teljesség kedvéért álljon itt egy felsorolás az emberi szervezetben eddig kimutatott ásványi anyagokról:
Esszenciális, azaz feltétlenül szükséges makroelemek: kalcium, foszfor, nátrium, kálium, magnézium, klór, kén.
Esszenciális mikroelemek: vas, réz, kobalt, cink, mangán, jód, molibdén, fluor, szelén, króm.
Valószínûleg esszenciális mikroelemek: nikkel, ón, szilícium, vanádium.
Ismeretlen funkciójú nyomelemek: alumínium, kadmium, ólom, arzén, bárium, stroncium, higany, ezüst, arany, antimon.